Gyermeksebészet 2

Megjártuk immár Székesfehérváros kórházát, amely küllemileg és bellemileg inkább plázára, mint kórházra emlékeztetett. A gyermeksebészet nevezetű rendelő az első emeleten volt, ahonnan vasúti sínekre, parkolóra és valami vásári forgatagra láthattunk rá. Az emberek jó fejek voltak, sokkal közvetlenebbek, mint Pesten; az ivadék itt is nagy sikert aratott, mindenkivel játszott egy kicsit, és mindenkit kommandírozott.

Odabent a főorvos bácsi megvizsgálta a szereléket, majd elmondta, hogy az, amit egy régi, én-gyermekkorombeli orvos egyetlen szikével, vagy hogy mást ne mondjak, egy szakképzett mohél egy nyisszantással megold, az jelenleg többnapos tortúrát jelent. Mehetünk pénteken laborba vért és vizeletet adni, majd szerdán gyermekorvoshoz, altatóorvoshoz, urológushoz, azután be kell fektetni az ivadékot a kórházba, hogy másnap egy pár milliméteres hosszanti vágást eszközölhessenek a fitymáján, és -jól végezvén dolgukat – hazazavarjanak minket.

Mindezt természetesen altatással, mert anélkül nem az igazi.

Nem csodálom, hogy manapság mindenki fel van mentve tornából.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?