Határtalan

Vajon mekkora adag primitívség kell ahhoz, hogy valaki, aki már kétszer átvágott (nem fizetett, ill. megígérte, hogy fizet, de aztán mégsem annyit fizetett, amennyivel lógott), és ezért el lett küldve az anyjába, amikor megint kellett volna neki valami; – szombat reggel fél nyolckor ismét gond nélkül telefonál, hogy újra kellene telepíteni a gépét…? Jogos lenne ezek után, ha az utcán találkozva lecsapnám…? Legutóbb közöltem vele, felejtse el a telefonszámomat, mert az sem érdekel, ha a NASA adatait tárolja a gépén, és éppen nem indul a vindóz, nem fogok segíteni.

Ha valaki köcsög velem, akkor azzal én is szemrebbenés nélkül köcsög vagyok, ennyi.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?