Nyugtalan

Nyugtalan szavakkal mindegyre űz
messze az otthontól, lobogó tűz
mellé, szabad ég alá egy eszme,
amit már nem vallok rég.

Kalandot ígér, szerelmet ígér,
csalárd indulatot, erőt és jutalmat:
semmissé teszi, mit az idő lerombolt,
visszaad mindent, mi egykor az enyém volt.

Démonaim bennem életre kelnek,
sárban fetrengenek, de szépen énekelnek;
felemlegetnek sok hajdan-volt időket:
ők kergetnek engem, vagy én kergetem őket?

S kalandot ígérnek, szerelmet ígérnek,
késeket, lányokat, ételt és italt:
visszahoznak mindent, mi egykor enyém volt,
legyen az jó vagy rossz, élő isten vagy holt.

Nyugtalan álmoktól fárasztó az éjjel,
csillagok zuhognak, velük hullok én is.
Látja ezt valaki? Nem kétlem. S ha figyel:
EZ a hang úgyis szól, hogyha indulni kell,
s akkor a világból majd így múlok el.

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?