Face to face

Az eddig a Facebookon eltöltött idő alatt beszerzett tapasztalatok birtokában az alábbi megállapításokat teszem:

  • Az emberek többsége még mindig benyal minden hülyeséget. Eszük ágában sincs rákeresni a google-ön az adott témára, ész nélkül küldik tovább, osztják meg a legnagyobb baromságokat is.
  • A mai, 13-25 év közötti korosztály tagjainak egyetlen rendszeres napi elfoglaltsága, hogy a telefonjukkal lefotózzák magukat a tükörben, majd a képet közzéteszik.
  • A közösségi oldalakon, akárcsak a való életben, szigorúan tilos igazat mondani! Ha a bányarém vagy a százkilós ártány egy telefonnal készült, homályos képpel jelentkezik a neten, akkor kizárt, hogy valaki – udvariasan vagy udvariatlanul – felhívja a figyelmét a tényre, hogy régebben az ovisokat ilyen képekkel ijesztgették. Az egyetlen elfogadható hozzászólástípus a “csini vagy”, “széééép vagy” lehet, minden más törlendő.
  • Még mindig szilárdan hisznek az emberek abban, hogy ha az összes ismerősüket azzal bombázzák, hogy az ő kedvencükre szavazzanak valamelyik agyament valóságshowban, akkor egyrészt ez nem a csalás kategória (azt csak más csinálhatja); másrészt ezáltal elhiszik, hogy befolyásuk van a műsor végkimenetelére. Az, hogy ezek a műsorok előre megírt, szigorúan vett forgatókönyv szerint zajlanak, az mindegy, nem érdekes, vagy egyenesen kamu…!:)
  • Az emberek nagy része a végtelenségig felháborodik, ha valami változást vezetnek be a Facebookon. Hogy ez a változás miben nyilvánul meg, az igazából teljesen mindegy; páran máris nekiállnak szervezni “Vissza a régi blablabla”, “Jelöld te is, ha ignorálod a blalabla” típusú oldalakat. Hogy ezzel az égvilágon semmit nem érnek el azon kívül, hogy a saját lelkiismeretüket nyugtatják meg vele (hiszen elhiszik, hogy ők aztán most tettek valamit), az mindegy. Majd lecseng.
  • Az adatvédelmi szabályok változása esetén is mindig nagy a felhördülés. Sokszor látni “köcsög face” típusú hozzászólásokat; de könyörgöm, tegye fel a kezét az, akinek fegyvert tartanak a fejéhez, hogy használja a közösségi oldalakat, vagy meghal… Nem kötelező ugyanis: ha nem tetszik, ne használd. (Másik szempont: a legtöbb hozzászóló már azelőtt felhördül, mielőtt sikerül értelmeznie a változtatás mibenlétét.)
  • A magyar helyesírás normális használata helyett elterjedt az a tévhit, hogy a személyes névmásokat, a nemzetek neveit és még jó pár dolgot nagybetűvel kell kezdeni. Azok, akik ezt így csinálják, azzal mentik tudatlanságukat, hogy ez így jó, mert ezzel fejezik ki a másik iránti tiszteletüket. Ez különösen akkor érdekes (én halálra szoktam röhögni magam ezen), amikor Józsi megkeféli a fél falut, Panni, a párja pedig elpanaszolja a neten a sérelmét: “Te büdös paraszt, azt hazudtad, hogy szeretsz engem, de mégsem, így hát el kell válnom Tőled…” – akkor most mélyen tiszteli Panni Józsit, vagy szeretné kiherélni inkább…?

Összefoglalva: a face remek keresztmetszetet mutat a mai magyar (és nemzetközi) társadalomról. A kereskedelmi adókon, bulvárlapok lapjain terjedő színvonaltalan szenny és a normális értékrendű emberek tűrőképességének határait feszegető liberalizmus megtette a hatását: az emberek nagyon nagy hányada sötét, mint az éjszaka; nem hajlandó gondolkodni, nem hajlandó az önkritikára, és végtelenül önző. Ha valaki pedig ezt a szemébe mondja, akkor az köcsög, grammarnáci, meg egyén ilyen divatos kifejezésekkel illetendő személy.

Visszájára fordultak az emberi értékek: ha nem tudok az anyanyelvemen helyesen írni, akkor én cool vagyok, mert ez már nem lényeges. Ha valaki tud, és kijavít engem, akkor az egy paraszt, mert kinek képzeli magát. Ha egy anorexiás bányarém vagyok, én akkor is cool vagyok, mert a fotóimat az összes barátom lájkolja, ergo biztosan gyönyörű vagyok, bármit is mond a tükör. Ha valakinek mégsem tetszem, akkor az egy paraszt, mert mi az, hogy nem lájkol…

Miért nem szeretik és fogadják el az emberek az igazságot…? Miért jobb áltatni magunkat hazugságokkal, és hisztizni, ha mégis kiderül, hogy a hátunk mögött a főlájkolónknak igenis megvan a véleménye rólunk…?

Most kiteszem ugye a saját blogomra ezt az írást, majd megosztom a Facebookon. Mindebben az a vicces, hogy sokan magukra veszik majd, akiknek nem kellene; sokan nem veszik magukra majd, akinek viszont igenis kellene; de legrosszabb esetben sem kapok majd “még jó, hogy te tökéletes vagy, te gyökér” típusú hozzászólást (lásd fent: csini vagy, széééép vagy), mert azt nem illik…:)

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?