Évzáradék

Annyi minden történt az idén, hogy felsorolni is lehetetlen; úgyhogy nem is fogom, különben is, minek…? Azzal, hogy én itt kiháborgom magam a saját maszek blogomon, még nem változik semmi. Azon az egy-két értelmes emberen kívül, akik nagyjából ugyanazon a véleményen vannak, mint én, a sötét többség elméjében egy szikrányi fénycsíra sem gyullad meg ettől; mert van, aki elolvassa, van, aki egyetértően bólogat, de az emberek nagy részét a ValóVilágon és a Győzikén kívül nem érdekli más. Ráadásul mindig ott van bennem, minden magabiztosságom ellenére is a luciferi kétkedés: biztos, hogy én látom jól…? Nincs bizonyosság arra sem, hogy én vagyok az egyetlen igazság birtokosa; de arra sem, hogy hülyeségeket beszélek. Az idő vagy igazol majd, vagy nem. Ezt az igazolást pedig vagy megérem, vagy nem.

De még ha tévedek (tévedünk) is, ha a nézőpontom sajátos és sarkalatos, akkor is látom, hogy a világ egy feneketlen, egyre gyorsuló maelströmben pörög egyre és egyre lejjebb. A művelt nyugat által egyre többet gyalázott Magyarország pedig egyáltalán nem a zászlóshajója ennek a süllyedésnek, ahogy azt sokan beállítani szeretnék; csak éppolyan egyenrangú résztvevője a folyamatnak, mint bármelyik másik nemzet.

Igaz viszont, hogy mostani vezetőink a propaganda és a marketing terén profibbak, mint az eddigiek: hiszen ügyesen lavíroznak a belső és a külső ellenségkép szinten tartása, a nemzeti öntudat álságos mázának hintése és saját harácsolásuk vágyának leplezése között. Kenyeret és cirkuszt, ezt már régóta tudjuk. Így hát van már cigányunk, akitől kőkeményen elvesszük a segélyt, ha nem hajlandó dolgozni vagy iskolába járatni a gyerekét; ugyanakkor ha megöl valakit, cserébe piszlicsáré sarokbaállítással büntetjük. Van héber származású seggünk, amit nyalhatunk tovább (ki tudja meddig), ugyanakkor van saját Népnemzeti Falrafüggeszthető Összefogócskánk, amelyre tekintve könny szökhet a szemünk sarkába a meghatottságtól, hogy erős, makacs, büszke dunamenti nemzetóriás vagyunk. És van – főleg zsidó bankárokból álló – de mindenképp külhoni cionista-szabadkőművesista-bankárklánista külső ellenségünk is, beépülve minden nálunk gazdagabb ország titkos vezetésébe, mindenekelőtt az EU-ba, akikkel szemben kissé értelmetlen kardcsörtét rázunk: mert az okok valósak ugyan, de a megvalósítás az okok megszüntetésének érdekében botrányos, és ennélfogva persze nem is igaz.

És nem csak itt nálunk: mindenhol bajok vannak a világban. Mindenhol más és más jellegű baj, aminek a közös gyökere – szerintem – a túlnépesedésre vezethető vissza. Sokan vagyunk, túl sokan, és nem az erőforrásaink gyérülése a fő gond, hanem a szociális fejetlenség, az ebből születő, baromira értelmetlen és káros hatású eszmék (mint a liberalizmus) terjedése, és a jólét okozta lustulás. Hogy már nem az a fő baj, ha nincs mit enni, hanem az, ha nincs LCD tévé minden szoba falán, amin bámulhatjuk a kurva, a cigány és a homokos eszményképek showműsorát. Ha ez nincs meg, na ott a világvége.

Szóval van itt minden, ami egy rendes, egyre gyorsabban közeledő és egyre durvábban megvalósulandó világégéshez kell. A gazdasági válságnak a történelem folyamán eddig mindig háború volt a végkimenetele; – ezúttal talán nem az lesz, hanem egy sokkal rosszabb dolog, egy olyan mértékű szociális/gazdasági összeomlás, amely a jelenleg ismert, nemzetállami berendezkedésű emberiség végét jelenti. Sejthetően lesz utána pár évtizednyi sokk, amikor a maradék túlélőket Darwin törvényei szelektálgatják még egy kicsit; majd minden bizonnyal győz a felhalmozott tudásunk és talán valami mást kezdünk el felépíteni, a nem bevált módszerek mellőzésével. Talán.

Mindezek ellenére senki ne azt szűrje le, hogy borúlátó vagyok, mert nem vagyok az. Ezeknek a dolgoknak ez a módja. Mert mi lesz, ha a jelenlegi társadalom összeomlik? Semmi különös. Az emberiség történelme folyamán már sokszor megtörtént ez, ha nem is globálisan, de lokálisan mindenképp: egész népek tűntek el, és valami más került a helyükre. Komplett, földrésznyi államok tűntek el, majdnem teljesen nyomtalanul. Azok, akik szerint az emberi lét értelme Pákó és Győzike istenítése, természetesen most is rohadt gyorsan tűnnek el majd, mert egy másfajta, mobilnet és gyorskaja nélküli életközösségben nem életképesek. Sajnálni fogom ezt? Aligha. Ahogy King írta, “nem nagy veszteség”. Derűlátó vagyok, hiszen ennél, ha a nagy katarzist túléljük, csak jobb jöhet.

Boldog új évet mindenkinek!

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?