Durva vekkercsörgés

Ébresztő, magyar honfiak és honleányok. Van egy kormányunk, amely kapzsisággal álcázza a jó szándékot; tudniillik, hogy kicsit gatyába rázza a “nekem-mindent-szabad” emberek országát. Teszi ezt mindenféle, az átlagember szemében harácsolásnak és rablásnak tűnő szabályozással, rendeletekkel és ukázokkal, és sebbel-lobbal.

Itt van mindjárt az aktuális kedvenc, a KRESZ büntetési tételeinek emberfeletti megnövelése. Az átlag magyar körmét rágva sír, vagy épp háborog az interneten (mert máshol, nyíltan nem mer, a sehonnai bitang stb.); abba bele sem gondol, hogy ha tényleg igazi, valódi rendet akar, akkor annak ez a módja. Ha azt akarjuk, hogy a faszparaszt ne lökjön le az útról, mert ő kétszázharminccal szeretne menni a negyvenes táblánál, akkor az kell, hogy a faszparaszt tisztában legyen vele, hogy ha elkapják, akkor ugrik a jogsi, és nincs több tilitoli az egysávoson.

És igen, az is ehhez az irányvonalhoz tartozik, hogy mindent szabályosan kell csinálni. Nincsenek kivételek, elaprózások: mindent, vagy semmit. Ha teszel rá magasról, hogy a kocsiban a tíz évvel ezelőtti, még a kocsival együtt vett elsősegélycsomag van, hiszen gurul ez anékű is; és eddig csak szerencséd volt, hogy nem kellett használni, de most megbüntet a rendőr érte, kötelező jelleggel helyszíni 50 ezer, vagy utólagos 100 ezer forintra…Hát, tudod, ez van, miért nem figyeltél jobban oda? Ja, igen, tudom… Rád most sem vonatkozik a szabály, csak hát mindenki másra ugye…! Eddig ez így volt, eddig ez működött, és most pont ezt akarják elbaltázni…

Van viszont ennek azultranagy, nullatoleranciás szabályozásnak egy rejtett, még fel ismert előnye is ám. Mármint azon túl, hogy most már sok közlekedési (ezeréve vezetek bazmeg, még sosem volt balesetem, én tudok evésivásszarás közben is vezetni komám, neakardmán nekemmegmondani) gyökérkefe végre elgondolkodik, hogy valóban megéri e a negyvenes táblánál mégiscsak hetvennel menni; a záróvonalon előzni, hiszen a szembejövő majd lelassít (azérvana fékje); szóval van ám még valami. Ha az átlagtársadalom belenyugszik, belesimul ebbe, hogy vége van az általános, a szabály mindenkire vonatkozik, kivéve engem-közfelfogásnak, akkor jogosan fogja megkövetelni az országot irányító oligarcháktól, hogy rájuk is érvényes legyen a nulla tolerancia. Ha a következő schmitt hibázik, és bebukik, akkor ne kelljen az internetes nyilvánosság fegyverével három napig szívatni ahhoz, hogy automatikusan lemondjon, hanem kattanjon az az automatika, és a lehetséges következmények ésszerű felmérése után a schmitt emelje meg a kalapját, hogy köszönöm, uraim, és elnézést, megyek.

Ha a szabály MINDENKIRE vonatkozik, akkor annak elsumákolási kísérlete pillanatok alatt kiélezi majd a birkák/pásztorok ellentétet. A birkák latba vetik minden erejüket, hogy a pásztort megbuktassák. Remek példa erre schmitt, meg Buci; ez utóbbi az, aki az átmenetet képzi a Császár Előd-ügy és a hamarosan bekövetkező hasonló ügyek büntetési szigora között. (A rendőrgyilkos Császár Előd ma már nem úszná meg, mert a neten percek alatt akkora botrányt kavarnának, hogy ne lehessen elsinkófálni a dolgot.)

De ehhez valóban az alapokkal kell kezdeni. A közhiedelemmel ellentétben a rendőr nem csak azért van ám, hogy a betörőt üldözze, hanem hogy rendet tartson az utcán is. Ehhez pedig az is hozzá tartozik, hogy a gyorshajtókat sarcolja. Sarcolja is. Keményen. Hátha kevesebb baleset lesz, ha a krónikus gyorsulókat szépen sorban kiiktatják a többi ember közül. Az autóbalesetek szinte teljes egészében emberi hibából következnek be, a műszaki okokból történő balesetek száma elenyésző. Az emberi hiba pedig általában figyelmetlenség, de még inkább szándékos szabályáthágás.

Én sem vagyok ángel, én is szoktam gyorsabban menni, kilencven helyett százzal, száztízzel. De soha, egyetlen pillanatig sem gondoltam azt, hogy nekem ezt szabad. Nem, nem szabad, és ha elkapott volna a rendőr, akkor fülem-farkam behúzom, kifizetem a büntit, és nem otthon a gép előtt ülök neki keménykedni, hogy én bazzeg kétszázzal is úgy tudok menni, mint más harminccal, és a kurvarendőr mér nem a rablókat fogja, ahelyett, hogy azt lesi, hogy én gyorsan megyek. Hibáztam, benyeltem, ez van. Nem szidom a rendőrt, mert ez a dolga. És igyekszem minél kevesebbet gyorshajtani; végül is ha időben indul az ember, akkor időben oda is ér.

A fityesz, bár nem abból az okból, ami nekem tetszik, de mellékhatásként talán mégis elkezdett rendet csinálni. Ennek ellenére amikor legközelebb (életemben először) majd elmegyek szavazni, nem ők lesznek beikszelve:)

Mert a külső körülmények miatt már én is csak egy szebb jövőben bízhatok. A többi zsákutcának tűnik.

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?