Szélesebb a jobbnál a bal

Őrjöngve, hörögve ünnepelnek a liberálisok. Tele az írott és a pixelesített média  az “örömhírrel”, miszerint világraszóló, kivédhetetlen és kiheverhetetlen pofont kapott a hazai jobboldal a Szegedi Csanád-ügy kapcsán.

Ugyanis Szegedi Csanádról kiderült, hogy anyai ágon (azaz félig) zsidó származású.

Óriási politikai tőkealap ez a baloldalnak; túl is lihegik, zászlókra írják és a magasba emelik; szokásukhoz méltóan felfújják a dolgot, hogy elfedjék a tényt: nem a jobboldal kapott ezáltal kurva nagy maflást, hanem a jobboldal azon egybites tömegegyedei, akik valóban csak azt tudják skandálni az utcán vonulgatva, hogy “vesszentrianon” meg “zsidókatadunába”. Ők most valóban kissé kábán bámulnak maguk elé; csalódottan nézegetik az árpádsávos karkötőt, amit Szegedi úr boltjában vásároltak, hogy ezzel is támogassák az ősmagyar vállalkozókat a multikkal szemben. Az ő bálványuk most egy kicsit ledőlt, és már csak abban reménykednek: Vonáról meg kiderül, hogy ő Adolf Hitler reinkarnációja. Az mentené egy kicsit a helyzetet, és megédesíteni a mostani keserű szájízt.

A jobboldal viszont nem csak efféle egybitesekből áll ám (akiket megjegyzem, éppúgy megtalálni bármelyik politikai, etnikai, vallási vagy BÁRMILYEN emberei csoportosulásban), hanem olyanokból is, aki pusztán azért jobbosok, mert képesek a mónikasó meg a csillagszületik bámulása helyett gondolkodni.

Nekem anyai ágon zsidó, apai ágon székely felmenőim vannak. Akkor most mi van? Hivatalosan nem lehetek kőkemény jobbos, mert van bennem zsidó vér? Ha akarnám, akkor ezek alapján a cionistákkal kvartekázhatnék: belevetném magam a pénzvilágba, csúfolnám a gojokat, minden alattomos lehúzásomat tisztára mosnám a Tóra példázataival és persze, ha rám szólnának valamiért, akkor Strassbourgig elhangzana, ahogy ajvékolok és rettegek a csúnya antiszemitáktól. Ja, és persze folyamatosan figyelmeztetném rá a gojokat, hogy nekem előjogaim vannak, mert nemrég (cirka hetven éve) állítólag ki akarták irtani a fajtámat.

Azért titulálnak engem is mégiscsak jobbosnak, mert én nem akarom tűrni, hogy a fejemre szarjanak. Rasszistának néznek, mert – millió más hírportál mellett – olvasom a kurucot is. Sőt, még azt a szentségtörést is elkövetem, hogy belinkelem a Facebookra azokat a cikkeket, amelyeknek van valami a tartalmában, és amelyeket máshol nem találni meg az egész neten, merthogy a témájuk, hogy is mondjam, nem polkorrekt, nem vág egybe a fősodratú média lelkivilágával. Amiről – én ezt látom benne – nem illik tudni.

Fajgyűlölőnek is néznek, mert a feleségemmel ordító részeg cigányt elzavarom a ház közeléből, ha kell, akár késsel is. Az senkit nem zavar, hogy a cigány csak ebből ért, és hogy fehér emberrel ilyen problémám még nem volt; mint ahogy az sem zavar senkit, hogy én sem azért hajtottam el a jóembert, mert cigány, hanem mert tajrészeg és agresszív volt. Bőrszíntől függetlenül BÁRKIT elhajtottam volna. De nem: mivel az “áldozat” kisebbségi, én automatikusan csak nácirásszistá lehetek. Punktum. Hiszen hogy merem én őt a részeg gajdolásban, fenyegetőzésben megzavarni…?

Nem Csanáddal van itt a baj tehát, hanem – ahogy mindig is az emberi történelem során – az értelemmel. Meg az általánosítással. Ha a sok agyatlan birka, akik önmaguk felmentése érdekében “humanistának” és “liberálisnak” kiáltják ki saját magukat, felfogná, hogy a magam és a családom, meg a hazám védelme még nem egyenlő automatikusan a náci eszmékkel, akkor a jobboldal tábora jelentős mennyiségű lélekkel csökkenne egyből. Mert akkor a normális, hagyományos emberi értékek képviselőit már nem lehetne őszintén lerasszistázni.

Szegedi Csanád – amellett, hogy szerény véleményem szerint a boltjának is remek marketinghátteret ad – eddigi pályafutása során – úgy tűnik -, hogy Magyarországért küzdött. Magyarként. Számít, hogy a nagymama majdnem holokauszt-áldozat lett? (Tényleg, nem kellene neki is kárpótlásért folyamodnia, mint minden rendes zsidónak, aki ÁLLÍTÓLAG ott volt, és túlélte?) Nem, persze, hogy nem számít. Teljesen mindegy (Müller után szabadon), hogy az ő nagyfaterja sumér volt, héber, hindu, vagy osztják. A tettei a lényegesek, és a viselkedése. Hogy mit miért tesz. Hogy kinek akar jót: annak az országnak, amelyben lakik, vagy annak, aki a háttérből irányítni próbál…?

Szegedi Csanád nem szélsőjobbos. Vona sem az. Szélsőjobbos (az egyébként szintén zsidó, csak rá kell nézni a fejére) a Világnemzeti Népuralmista Párt-agybajos Szabó Albert volt, az a szellemi fogyatékos kopaszok kitermelte csökött idióta, aki valóban ki szerette volna irtani a zsidókat és a cigányokat. A Jobbik nem akar ilyet. A Jobbik rendet akar tenni, hogy a mostani vadkapitalizmus helyett ismét agrárország legyünk, és hogy az életünket ne a pénzoligarchia (amelynek a 99%-a sajnos valóban zsidó – ezeket én sem szeretem) irányítsa, hanem olyan bankemberek, akik Magyarország felé vannak elkötelezve, és nem pedig Izrael vagy az USA vagy az EU felé.

Ez lenne a rasszizmus? Nem hiszem. Ez csak a már említett “nem hagynánk, hogy a fejünkre szarjanak”-elv. És ez ellen visít folyamatosan a liberalista baloldal, és a rajtuk keresztül befolyásukat gyakorló cionisták.

Béláim! Gondolkodjunk!

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?