(The last) Day 8.: Cuhar idők, vasutak

Szabadságunk utolsó napján elzarándokoltunk a Cuha-szurdokba, ahonnan éppen eltűnt a patak. Lesétáltunk a döglött disznók és száraz átkelőkövek szegélyezte úton a PorvaCsesznekig, ahol egy vasúttörténeti kiállítás és egy (remek kávéval rendelkező) büfé nyílt azóta, amióta nem láttuk. Itt húsz percet vártunk a kis piros vonatra, ami megérkeztekor rendes nagy kékké változott; azzal mentünk vissza Vinyére, és megebédeltünk a Pokolcsárdában.

A csárdát már nem az ismerősék viszik, az étlap sokkal szegényesebb lett, a kiszolgálás kicsit mogorvább és egy húsz centis hollófekete hajszálat is kaptam a nokedlimbe. A kaja viszont finom volt, és a végére a legfiatalabb pincér is összeszedte magát, úgyhogy alapvetően nem volt annyira gáz az összkép. Mindenesetre azért visszasírtuk egy kicsit a Harlinger-időket…

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?