Besózódás

…irtózatos, kegyetlen, égető mehetnékem van már. Még 54 nap, még majdnem két hónap az indulás ideje, de én már tűkön ülök. Tűkön ülök annak ellenére, hogy még le kell szervezni a szerviz és a szerver dolgait, hogy még kánikula van, és ilyenkor tudom, hogy nem tudok gyalogolni sokat; hogy a ház körüli dolgok most még jobban szerteszét vannak, mint mikor ideköltöztünk és hogy még Andreának is kell egy csomó útmutatás, hogy mit hogyan tud megcsinálni, amíg nem vagyok itthon.

A meló mellett azzal telnek a napjaim, hogy apró-cseprő felszereléseket méricskélek, pakolászom a zsákot ki-be, optimalizálok fejben és a gyakorlatban, tervezgetek. Nézegetem a google utcaképét, a településeket, ahol át fogok haladni; naponta olvasom a kéktúrás fórumot és azon töröm a fejem, hogy mire nem gondoltam. Szerintem Byrd admirális nem készült annyit a sarkvidéki kunyhós expedíciójára, mint én a Kékre. 🙂

Szerencsére egyre többen ösztökélnek és biztatnak; ahogy egy barátom – mert most már azt hiszem, annak nevezhetem – megjegyezte: “ugye tudod, hogy most már csak akkor hagyhatod abba, ha eltörik a lábad“, – és milyen igaza van! Ugyan magamtól is végig akarom csinálni, ha törik, ha szakad; de most már valamiféle presztízskérdéssé is vált a dolog, hiszen egy éve készülődöm, egyre többen tudnak róla, és szinte mindenkinek tetszik az ötlet, tehát akaratlanul is egyfajta elvárást támasztanak felém, hogy végigmenjek. Hogy helyettük is bejárjam az országot egy, a hétköznapi taposómalomból kiszakadni nem tudó emberek szemében lehetetlen vállalkozásnak tűnő, negyvenöt nap hosszú trekkingtúrán.

Hát én fogadom, hogy minden erőmmel, fizikai és lelki energiámmal azon leszek, hogy megcsináljam ezt az utat: magamért, a családomért, a barátaimért: értetek. Hogy egyikünk se csalódjon.

Ámen.

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?