Szem, pontok

Egy újságírói kérdés nyomán tegnap elgondolkodtam azon a tervemen, hogy a Nagy Kékről szóló hosszabb lélegzetvételű íráshoz fel kellene állítani valami vázlatot, és valami irányelvet, hogy milyen szempontok szerint készüljön el. Túl nagy falat ez ugyanis ahhoz, hogy csak úgy hűbelebalázs módjára, ösztönösen papírra (monitorra) vessem mindazt az élményt, ami útközben ér majd.*

Íme tehát néhány nézőpont, amiből lehet csemegézgetni. Milyen jellegű legyen a könyv?

Társadalmi-szocreál. Norvég cserediákok tetteinek esetleírása, avagy kik lopták a fát az erdőben, és kik szólogattak be a kelet-magyarországi falvak kies telepein. Minden útba eső kocsma és késdobáló közönségének részletes bemutatása, megdöbbentő emberi sorsok és roncsok felvonultatása.

Túlélős-trekkinges. Átváltozom Bear Gryllsszé, és folyamatosan rohanok mindenhol, közben megeszek bármit, amit találok, és mindegyikre ráfogom, hogy fontos fehérjeforrás. A mélyponton megeszem az operatőrt is. Minden állatot csak gasztronómiai összefüggésben említek (őzpörkölt, mókusleves, nyúlbecsinált, grillcsirke stb.).

Marketing. Minden második szó a könyvben márkanév és/vagy beszerzési forrás neve lesz, webcímekkel és egekig dicsérő szavakkal. Sikerkönyv jelleget adhat a dolognak, ha minden békés, nyugodt turistapihenőnél felmérem, hogy miképpen lehetne lebetonozni, beépíteni és jó pénzért szolgáltatni az adott területen.

Horror. Kézikamerás, fekete-fehér, reszkető arcú felvételek éjjel sátorban, miközben kintről szörnyű, nem evilági lények (avari kotorász, tavi bukkancs, szirti döbbencs, őzpatás és fácántarajos) gonosz neszei hallatszanak be. (A dramaturgiai csúcspont az Őrült Erdei Fogorvos támadása lehetne.)

Science fiction. Én leszek az első magyar turista, aki atomjaira bontja a testét, és egyszerre, egyetlen mikroszekundum alatt halad át a Kéktúra 172 pecsételőpontján. Merkabák egy speciális faja is szerepelhetne benne, akiket itt nem Szürkéknek, hanem Kékeknek neveznék.

Melodramatikus. Hosszas, oldalakat betöltő szenvedés, vízhólyagok okozta fájdalom, élelemhiány és fáradtság Jókai-stílusú leírása öt-ha sort kitöltő mondatokkal. Egész oldalakat plagizálnék itt R. E. Byrd Egyedül c. művéből.

Heroikus. Hosszas, több fejezeten átívelő, kőkemény leírása a 412 méter magas Prücskidomb meghódításának. Hóviharok és elfogyó oxigénkészlet. A két lépés/negyedóra típusú küzdelmes előrehaladás művészi érzékeltetése. Halott dombmászók az alaptábor után mindenütt! Nekik sajnos nem sikerült, kicsúsztak egy sáros szakaszon…

Költői. Az egész út történetének rímbe szedett elregélése, elegyítve Petőfi, Arany, Tinódi Lantos és Romhányi stílusát.

*Hazudok. Természetesen lesz majd némi szerkesztés, de pont az a lényege a dolognak, hogy a nap végén kihányom magamból a napi benyomásokat.

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?