Kéktúra, Day 6

2013. 09. 06., péntek

Sok írnivaló nem maradt. Reggelre a lábam nem lett jobb, ezért még annyit megkockáztattam, hogy eltöltök egy napot fenéken ülve (előre rettegtem az unalomtól, és Irotán se bolt, se kocsma, se térerő), és ha szombaton sziszegés nélkül fel tudom húzni a bakancsom, akkor megyek tovább, újra nekivágok az útnak; ha marad a fájdalom, akkor irány a busz, megyek haza, és egyelőre ennyi.

A nap ezáltal eseménytelenül telt el. Persze nem bírtam ki, kétszer is jártam a templomdombon, a Szent Térerő Hegyén, és kicsit megbámultam a falut is. Néma csend volt mindenhol, csak este dördült egy lövés nem messze tőlünk: később kiderült, egy vadkan végezte be földi pályafutását. A napot tévébámulással, mosással, felszereléspakolászással, tervezgetéssel töltöttem. Ha rendbe jönne a lábam, akkor is át kell majd tervezni az utat, mert nem kockáztathatok meg még egy ilyen malőrt.

Irota úgynevezett mesefalu: az egész településen szépen faragott, mintás szakralócák és asztalok vannak, szinte minden második porta előtt, kis mesetáblával. Fából kivágott és festett mesealakok bukkannak fel mindenfelé, amik mögé be lehet állni, és az arcunkat a figura arca helyére dugva fényképezkedni. Van Mezítlábas Tanösvény, kézművesház, miegymás.

Néha sétáltam egy mezítlábast a ház mögötti fűben, meg persze unatkoztam sokat. Sajnos a gondnoknak is dolga volt, nem nagyon tudtunk beszélgetni. Másnap reggel ő vitt be kocsival Edelénybe, és ott, mivel a lábam egyáltalán nem javult, buszra szálltam, majd Miskolc és Budapest érintésével hazajöttem.

DSCF8269

Az irotai Kockahasú Jézussal szemben volt egyedül térerő

DSCF8271

Buuumm!!! Headshot!!!

DSCF8272

A kézművesház, szállásommal szemben

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?