Utolsó előtti esély: Alto Bivak

Ha lusta vagy beargrylls-szé változni, és faágakból, madzagokból és levelekből menedéket építeni magadnak (az az igazi utolsó esély), akkor az erdőben eltöltendő éjszakához használhatsz például egy bivakzsákot. Nekem egy igazi ritkaság, egy már nem gyártott termék van a birtokomban, a magyar Alto Alpin cég egyszemélyes bivakja.

A zsákot kb. 10 éve szereztem be (de lehet, hogy még régebben), szóval igazi muzeális darabról van szó, azokból az időkből, amikor a “bivi” még nem volt ennyire benne a közfelfogásban, és nem volt olyan divatos, mint manapság. Az Alto gyakorlatias szemléletű cég, felhasználói igények és visszajelzések alapján fejleszti a termékeit, és nem a trendeket követi: amikor sokan morogtak, hogy nincs egy rendes bivakzsákjuk, akkor az Alto legyártott egy sorozatot. Ebből a sorozatból szereztem meg anno én is két darabot, egyet magamnak, egyet a páromnak.

A gyári termékleírás a következő (idézet a gyártó honlapjáról):

“Páraátengedő és vízzáró felsőből és vízzáró aljból készített bivaksátor hegesztett varrásokkal.  Egyszemélyes, 70 dkg, egy bejárattal. (A zsákon két nyílás van, egy a lábnál és egy a fejnél, de az egyszemélyes bivakzsákot felvenni szerintünk igazán csak a fejnél lévő nyíláson keresztül érdemes.)  Több, mint bivakzsák. Rendelkezik a szokásos bivakzsák funkciókkal (alkalmas falon éjszakázásra, kiköthető, kifeszíthető, a láb alul kidugható belőle) ugyanakkor valamivel kényelmesebb és tágasabb.”

A cucchoz én hozzácsaptam 6 db alumínium cöveket, így a teljes súly (tokostul) 735g lett. Ez még mindig magasan aláver az ultrakönnyű sátraknak. Becuccoltam a (szintén Alto) hátizsákomba, és kiviharzottam a kies őszi Bakonyba, hogy megmutathassam nektek a bivakzsák működését.

Hozzávalók:

A terepszínű takaróponyva egyáltalán nem szükséges, hiszen a zsák maga vízálló alul és felül is; viszont annyira bushcraft, hogy nem bírtam otthon hagyni 🙂 Az erdőtalaj adta magát, láb felé kissé lejt, de jó puha friss avar takarta. Némi átfésülés után eltakarítottam a felesleges és kényelmetlen hullott ágakat, majd leterítettem a félbehajtott ponyvát, és rádobtam a tokjától megszabadított zsákot.

A zsákot lehet mindenféle varázslat, kifeszítés nélkül is használni; a felső részén azonban fülek vannak, eredetileg belefűzött gumikötéllel és akasztókkal. Ezek száma nekem az évek során megcsappant, de nem azért, mert elszakadt, elmállott vagy megettem őket: lustaságom révén szinte sosem használtam rendesen felállítva a zsákot – csak belebújva -, így a kis akasztókat leszereltem, hogy ne legyenek útban. (A fülekbe belefűztem a kép kedvéért a paracordot, hogy jobban észlelhetőek legyenek.)

Két megfelelő irányban kinőtt fa közé (ha nincs fa, állíts póznát vagy túrabotot magadnak) kell kifeszíteni egy darab paracordot a megfelelő magasságba (kb. 1 méterre a földtől), és erre lehet szépen felaggatni a zsák feszítőit. A hiányzó gumikat én nemes egyszerűséggel paracorddal pótoltam.

Amiben különbözik a többi, mai bivaktól, avagy előnyők és hátrányok ömlesztve:

  • hihetetlen tartós
  • kutyasátor fílingje van
  • nincs oldalsó, hosszú zippzár: bebújni a fejrésznél lehet, prehisztorikus kukacmozgással: ez sportos életszemléletre nevel, de nem mindig kényelmes megoldás
  • tényleg nincs oldalsó zippzár, ergo nem folyik be ott sem a víz…
  • a lábrésznél is nyitható; ennek a berendezkedésnél és a bontásnál van kényelmi jelentősége
  • magyar. Legyetek ti is lokálpatrióták egy kicsit… 🙂
  • amit viszont hiányolok: a fejrésznél a zsák teljesen bezárható, így viszont nem szellőzik. A szellőzéshez nyitva lehet hagyni, de akkor meg berepülnek a szúnyogok vagy a vaddisznók… Jó lett volna oda egy külön zárható szúnyoghálós rész.

A maradék képek, mindenegyben stílusban:

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.