Csiklingi viharsarok kerékpárral

Mywife elment a Balatonra a szüleihez, a gyermek a másik nagymamát és öcsémet boldogítja, és este hattól már nincs annyira meleg: tökéletes alkalom ahhoz, hogy kipróbáljam a Cube-t rendes kétnapos cuccal, azaz teljes bivak, kaja és sok víz, meg miegyebek.

A teszthez a viszonylag rövid, alig 10 km-re lévő Csiklingvárat választottam, ami azért jó, mert egyrészt ha baj van, akár haza is tudom tolni a kerékpárt, másrészt meg a tízből nyolc kilométert felfelé kell tekerni erősen, tehát tökéletes beavatóhely a cuccos próbálkozáshoz.

A felszerelés cca. 20 kilós lett, köszönhetően a sok víznek és az utolsó pillanatban bedobott Staropramennek 🙂 A Hamuházig kényelmes 40-45 perc alatt szoktam eljutni bringával, most egy megállással 53 perc volt a menetidő, azaz nem sokkal rosszabb, mint amikor teljesen üresben megyek. Az emelkedőzést nagyban segítette az a pár száz bögöly, akik megállás vagy erős lelassulás esetén azonnal támadóállásba helyezték az szárnyaikat, és próbáltak táplálkozni belőlem. Így kissé leizzadva, de boldogan érkeztem meg az aznapra kiszemelt. 420 méteres magasságban elterülő alaptáborba a Csiklingvár pihenőjéhez.

Sátorverés közben elfogyott a sör, és ez elégnek is bizonyult az aznapi kalóriapótlásra. Nyolc körül megjött a múltkori vaddisznócsapat is, igaz, most nem álltak ki pózolni a vár tetejére, hanem elsumákoltak alatt az árokban. Kilenc körül befeküdtem a sátorba olvasni, előtte azonban feldobtam a ponyvát is, mert az időkép némi záport jósolt. A ponyva alá bekerült a Cube (nehogymá’ megázzon, drága volt… 😀 ), aztán elterülés, lámpafény, romantika.

Este tízkor megdörrent az ég, és egyúttal szakadni kezdett az eső, ami váltakozó intenzitással, de javarészt durván verte a ponyvát olyan hajnali három-fél négyig. Fél egykor jöttem rá, hogy a bringán rajta maradtak a zsákok, és hogy az egyik bizony pont kilóg az esőre. összeszedtem magam, és félig kibújva a sátorból előkotortam az esővédő huzatot. Megnéztem az addig bőszen ázó cuccot: hát kérem le a kalappal az Alto előtt, a zsák tetején kívülről állt a víz, bent meg szárazabb volt, mint a sivatag… Azért feltettem az esővédőt (ha már megvettem, dolgozzon is valamit az áráért), és megnyugodva bújtam vissza aludni.

A villámlás is közel folyamatos volt, az erdő jobbfajta háborús filmek művészi ábrázolására hasonlított, órákon keresztül. Néha olyan sűrűn csaptak le az elektromos légköri jelenségek, hogy hosszú másodpercekre nappali fénybe borult minden. Szinte vártam, hogy az egyik ilyennél ugye ott az erdei látkép a sátor előtt; majd a következőnél a pár méterről a sátorra csodálkozó jegesmedve vagy grizzly tűnik fel a képen 😀 Nagyon hangulatos lett volna, még utoljára 😀

Reggel csend fogadott, sátorbontás közben megittam a kávémat, és hazatekertem. Lefelé nem siettem (a böglyök még nem kezdték meg a nappalos műszakot), nézelődtem, így harminc percig is eltartott a hazaút.

DSCF2280

Összekészülvén

DSCF2282

Cube, rendeltetésszerű használat közben

DSCF2286

Gomba

DSCF2288

Alaptábor

DSCF2290

Pisztric. Sajnos már kukacos volt

DSCF2294

Bushcraft alapkelléktár

DSCF2295

Sátor, megerősítve

DSCF2298

Rudazat kiékelve, megtámasztva. Atomstabil 🙂

DSCF2306

Cube a ponyva alá…

DSCF2308

…engem nézett egész éjjel 🙂

DSCF2315

Más is korán kelt

DSCF2321

Tájkép birkaseggel

DSCF2323

Esővédős Cube

 

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.