Vértesi virtus

A család elment nyaralni a szokásos Hvar-szigeti hétre (amit én nem annyira szeretek, így nem szokásom velük menni); én meg kihasználtam a nem esős hétvégét, és ismét a Mátyáskúton aludtam, de ezúttal nem gyalog jutottam el odáig, hanem kerékpáron.

Reggel összeszedtem a cuccot, és megpakoltam a hátsótáskákat meg a kormánytáskát. Mivel a kerékpáros táskák összűrtartalma jóval kevesebb, mint a 83 literes zsákomé (amivel trekkingelni szoktam) a csomagolás kicsit nagyobb odafigyelést igényel, nem lehet mindent csak úgy belehányni a zsákokba. Szerencsére a bringázás valamivel kevesebb ruhaneműt igényel (hiába izzadok, a mez menet közben szárad, nem úgy, mint a pamutpóló a hátizsák alatt), így azzal jól lehet spórolni. Kamásli se kell, hiszen betonon megyek; és sapka sem, mert sisak a praktikus.

A zsákok pont megteltek (bővíteni lehetett volna még őket bőven), és az első táskákra sem volt szükség. Hosszabb, többhetes utakhoz viszont érezhetően kelleni fognak, mert azok plusz harminc liter helyet jelentenek, ahová még nagyon sok minden elférhet.

Mátyáskút Bakonycsernyétől – szigorúan betonutakon tervezve – mindössze 50,7 km, igaz, ehhez 805 m emelkedés is jár. Eddigi tapasztalataim alapján ha kényelmesen akarok tekerni, azaz nem levegőért kapkodva, meg-megállva, fotózgatva, akkor is max 6-7 órát kell rászánnom az egészre. Úgy terveztem pénteken, hogy szombaton délelőtt tízkor indulok el, a tízórai után; – hát egészen fél kilencig bírtam, aztán nyeregbe pattantam, mert nagyon be voltam már zsongva. 🙂 Ennek persze az lett a következménye, hogy nem lihegve, meg-megállva, fotózgatva is 12:30-ra ott voltam a háznál: sebaj, ez is egy tapasztalat.

Mórig nem volt semmi különös, ezerszer tekertem már erre. Mór városa a Vértes lábánál terül el, a fele belelóg a hegység lankáiba, a másik fele (Csernye felől érkezvén) meg a Móri-medencébe. Móron már tehát nagyjából felfelé emelkedünk, ahogy közeledünk a hegyekhez. És Árkipuszta előtt már vannak érdekességek, amiket kocsiból már sokszor láttam, de így kerékpárról még nem. Most volt idő fotózni őket.

DSCF2393

ef. Zámbó István szobrai Árkipuszta fölött, a szőlőkön túl: “Érdekes lányok (1990)”

DSCF2395

A Vértes. Oda igyekszem

Innen már csak keveset kellett tekerni, el a Festékgyár mellett, keresztül az épen felújuló betonúton a fatelepnél, és máris irány az erdő.

Az első pihenőnél megálltam könnyíteni magamon, meg persze azonnal körbenéztem, van-e esély gombákra. Az idei nagyon száraz, csapadékmentes nyár után az első nagyobb esők sajnos nem bizonyultak elégnek a gombatermés előcsalogatásához. :/

A pihenő után nem sokkal utolértem egy fiatal rókát, aki vagy tapasztalatlan volt, vagy simán csak veszett, mert jöttömre lerohant ugyan az útról, de ott leült egy földhalomra, és onnan nézte, ahogy elkerekezem előtte. Nem vagyok én nyálasszájú kisherceg, gondoltam, és nem álltam meg megszelidíteni. Továbbtekertem.

DSCF2397

Az első szembejövő pihenő. Optimális együttállás esetén itt szokott lenni gomba (vargánya, őzláb) is

DSCF2398

A Vértesnek Állatvilága Is Van. 🙂

DSCF2399

A Cica-homok bányatava

DSCF2402

Szép ez, mint egy bányató

DSCF2403

Efféle szakadék helyek vannak erre 🙂

DSCF2404

Másik nagy kedvenc alvóhelyem, a Géza-pihenő sincs messze. Nemsokára oda is eltekerek

DSCF2410

Látványfa az Oroszlánkő közelében

Nem sokkal 11 óra után elértem a 8119. számú utat, aminek az egyik végén a reptér van, a másik végén meg Csákvár. Ez egy kellemes, tökéletesen sima, dimbes-bombos út, amin zajlik némi forgalom, de nem túl vészes. Nekem jobbra (Csákvár felé) kellett mennem egy keveset, el Kőhányás mellett, aztán balra befordulni a vérteskozmai útra, ami már szépen emelkedik felfelé a hegyekbe.

DSCF2418

A Mindenütt Jelen Lévő

DSCF2420

A Vértesben elesett honvédek emlékműve Kaszap-kút előtt. Ezt még nem láttam

DSCF2429

Pihenő Vérteskozma előtt, a Tábor-hegy tövében. Itt ebédeltem, bár még nem volt dél

DSCF2422

Képek is vannak

DSCF2423

…meg márványtábla

A Fáni-völgy bejáratánál megálltam és ebédeltem egyet; bár még csak fél dél volt, kezdtem komolyan kalóriaszegény lenni. 🙂 Nyújtóztam is, nézelődtem is, aztán nem bírtam magammal, vissza a lóra, és hajrá tovább. A völgy eleje lejt, egészen a S jelzésig, ami balra emelkedni kezd a Mátyáskút felé. Itt előbb az Ördögszószék jött szembe (átellenben a kerítésre valaki feltűzött egy pár surranót), majd egy csapat szarvas. Ők természetesen csak arra az időre dermedtek le, amíg elő nem vettem a fényképezőgépet: a bika akkor elugrott, az ünők utána, fel a hegyoldalba, lefotózhatatlanul. Húsz méterrel arrébb két ünő megfordult, és keresztülrohant az úton, az elsőt sikerült lekapni egy értékelhetetlenül rossz fotóval. :/

DSCF2435

Surcival díszített kerítéselem

DSCF2440

Szökkenő Szarvas lenni kurvagyors. Uff.

DSCF2444

Lanyha, hosszú emelkedés a házhoz

DSCF2448

Útközben nyári laska. Sajnos kevés…

DSCF2452

És megérkeztem az alvóhelyre. Azt hittem, tele lesz szalonnasütő városi népekkel, de nem volt itt a kutya se

Megérkeztem hát! A hely nem sokat változott, pár padot arrébb pakoltak, de a kis esőházban ott figyelt a tavasszal általam készített hátizsákrejtek a tetőben. 🙂 A gaz rendesen benőtte az újonnan kialakított padokat, de nem volt vészes ez sem. Konstatáltam, hogy még csak fél egy, rengeteg időm lesz olvasni és nézelődni. Elgondolkodtam azon is, hogy továbbtekerek, és megcsinálom a holnapra tervezett 53 kilométeres hazautat is: de akkor mi a fenét kezdek magammal holnap? Különben is, szeretek itt pihenni, jobb, mint otthon a gép előtt… Kikapcsoltam a telefont (itt nulla a térerő), főztem egy nescafét, és ejtőztem egy jót.

DSCF2454

Valaki kihozta a tűzrakóhoz a padokat a lenti házból. Egyébként ötletes, hogy mobilak a padok

DSCF2455

Fixfejsze. Amikor először láttam, azt hittem, elbaszott sárkaparó akrobatikus hajlamú turistáknak, de aztán rájöttem, mire való 😀

DSCF2459

A híd is megújult

DSCF2463

Welcome drink

DSCF2474

Erdei pajzsika

DSCF2478

Közeleg a nyár vége. Ideje

DSCF2482

Óriás likacsgomba. Levest lehet belőle főzni. Megenni nem érdemes, mert szívós húsa van

DSCF2485

Szép fiatal hajtásai vannak

DSCF2488

Gazinvázió

DSCF2493

Ló, pihenőben

DSCF2495

A táborhelyem fentről nézve

DSCF2499

Elpusztíthatatlan 🙂

DSCF2502

Ló kikötve a karámban. Elé vertem fel a sátrat

Olvasgattam, sétálgattam, nézelődtem. Ahogy ment le nap, előkerültek a szúnyogok. Az egész nyarat megúsztam komolyabb inzultus nélkül: most jött egy rohadék, váratlanul gyomorszájon csípett, majd jöttek a haverjai is, és szanaszét gyaláztak. 🙂 Kénytelen voltam befújni magam a protektbével, hogy békén hagyjanak.

Délután volt némi forgalom, kerékpárosok, gyalogosok jöttek. Egy néni gondnoknak nézett, és megkérdezte, tényleg igaz-e a “Nem ivóvíz” tábla a forrás mellett. Mondtam neki, hogy én régóta iszom ezt a vizet, nem hiszem, hogy komolyabb baja van. Valószínűleg a nagy esőzés miatt tették ki, tartanak tőle, hogy mit mosott bele az özönvízszerű áradat a karsztba, de lehet, hogy tévedek. Mindenesetre én két napig ittam azt a vizet, és még mindig életben vagyok, úgyhogy nagy baj tényleg nem lehet.

Este hat felé jött Várgesztes felől a Kéken egy fiatal srác, nagy pakkal: kicsit nézegette a térképét, aztán továbbment. Úgy tippeltem, Szarvaskúton akar aludni; mint másnap kiderült, igazam lett.

Nyolc körül bedőltem a sátorba olvasni. Aztán jött az éjszaka, beterített mindent, és én reggelig úgy aludtam, mint a bunda.

DSCF2505

Egy másik utazó

DSCF2506

Nekilendült a csinos kis emelkedőnek

DSCF2510

Veranda

DSCF2516

Kidőlőben lévő korláttartó

DSCF2523

Elalváshoz egy kis Stephen King 🙂

DSCF2527

Nyárutó

DSCF2531

Ezek meg nem tudom, mit szeretnek a reklámszatyron, de nagyon lelkesek voltak

Reggel a szokásos körök (személyzeti WC, mosakodás, kávéfőzés, halkonzerv és csomagolás) után pontosan 7:00 órakor sikerült nyeregbe ülni. Bemelegítésnek leereszkedtem a P, K, K+ kereszteződésébe, majd onnan felemelkedtem a Szarvas-úthoz. Itt letettem a bringát, és lesétáltam megszemlélni az új esőházat, ahol állítólag a tetőtérben egy zárható, négypriccses pihenőhelyet alakítottak ki, amit minden erre járó szabadon kihasználhat. A lépcsőkorláton azonban ott száradt a tegnap látott srác pólója, így nem nyitottam be mégsem, nem akartam megzavarni vagy felébreszteni. Majd legközelebb megnézem a priccseket.

DSCF2533

Bivakhely száradó technikai pólóval

DSCF2534

Rendesen zuboghatott itt le az esővíz

Egy helyen a Kő-hegy alatt kisebb konda keresztezte az utamat, de gyorsan átváltottak, nem kellett leállni miattuk. Pár kisebb emelkedő után sok kényelmes lejtő jött: itt már kifelé megy az ember a Vértesből. Viszont sok szép látnivaló van erre is, különösen az Oroszlány utáni – nemrégiben megnyitott – új közforgalmú úton.

Móron tízóraiztam a régi buszvégállomással szemben lévő sváb pékségben. Aztán jött az utolsó etap, hazáig, kis kitérővel a kisboltba, mert majd’ megőrültem egy coca-coláért. 😀 A mai tekerés se lett hosszabb, már jóval 12 előtt otthon voltam.

A hétvége tanulsága: kerékpárral – ha csak a kinnalvás a lényeg – ekkora távra elég délután elindulni. Vagy messzebbi célt kell kinézni…

DSCF2539

A Munkáséri-tó (Környebánya)

DSCF2541

Majkpuszta, reptér

DSCF2543

Kecskéd látképe

DSCF2547

A Fekete-tó. Kiskacsa nem fürdött benne, egyes vélemények szerint már Lengyelországba’ van 🙂

DSCF2551

Az egykori bányaüzem bejárata

DSCF2553

Trianon-emlékmű Pusztavámon

szombat

A szombati út

vasarnap

…és vasárnap, haza. Már délelőtt hazaértem.

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.