Tóni a Kéken

Még valamikor hónapokkal ezelőtt felbukkant a fészbúkon egy felhívás, ahol egy Puskás Antal nevű srác segítőket keresett, mivelhogy ő látássérült, de nagy természetjáró, és szeretné végiggyalogolni egyben a Kéket. Azonnal írtam neki, hogy itt a környéken szívesen kalauzolom őt, beszéljük meg, hogy és mikor legyen a dolog. Aztán a dolog beindult, Tóniból jelentős médiaesemény lett, az MTSz és a Turistamagazin rácuppant az ügyre. Szponzorok és további segítők bukkantak fel, és hamarosan letisztázódott az is, hogy jómagam szeptember 1-én kísérem majd őt Jásd és Bakonykúti között. Tónival akkor ott lesz egy állandó túratársa, Gaál Laci, aki egy hónapon keresztól gyalogol vele; hozzám meg csatlakozott Vándor kollega, így a jeles napon, az iskolakezdés nemes ünnepén négyen vágtunk neki Jásd közepéről az útnak.

Tóniék a reggeli találkozónkig már letudtak kb. 2 kilométert, mivel a Jásd és a Vadalmás-rét között félúton lévő Jásdi Malomban töltötték az éjszakát. Vándorral mi a falu központjában parkoltunk le, a Kéken, és pár perc múlva Tóni és Laci bukkant fel. Rövid ismerkedés után (ahol jelentős előnyben voltam, hiszen ők semmit sem tudtak rólunk, én viszont napi szinten olvastam róluk a fészen) elindultunk, hogy felmásszunk a Tési-fennsíkra.

DSCF2586

Laci és Tóni előbukkannak a jásdi kisboltból

DSCF2588

A Siska-forrásnál

DSCF2592

Laci megkért, hogy fotózzam le ezt a fát (Izma-kő, hagyásfa a Kék jellel)

DSCF2595

Tóni magabiztosan lépked felfelé a kilátóba. Egyáltalán nem látszik, hogy nem lát…

DSCF2597

A táj a megszokott

DSCF2598

Nézelődés

DSCF2605

Tóni

DSCF2607

Tóni zsákja odalent. Megnéztem, csinos ki súlya volt

DSCF2608

Beértünk Tésre, járt a jutalomsör

A hagyományosan kötelező tési Erdei Büfés barnasör után a Kék a Csőszpusztára, a barlangosok házához vezet. Itt Laci nyomott egy pecsétet, aztán továbbindultunk kedvenc Hamuházam felé. Útközben sokat beszéltünk (főleg én) a környékről, meg a túrázásról. Kiderült az is (Tóni F1 kése kapcsán), hogy az ASH néven ismert késkészítő Tóni unokatestvére. Vándor kihasználta az alkalmat, és üzent is ASH-nak, hogy igyekezzen már a megrendelt késsel, ami lassan három éve készül 😀

DSCF2611

Vándor és Laci battyognak kifelé Tésről

DSCF2612

Laci rálelt a tési út betonjába applikált tízfilléresre

DSCF2614

…és megkért, hogy fotózzam le neki 🙂

DSCF2619

Alba Regia ház, pecsételés

DSCF2621

Tóni a Hamuháznál

DSCF2623

Vándor pezsgőtablettázik, Laci emailezik. Sokat emailezett 🙂

Kis pihenő után legyalogoltunk a Tűzköves-árok mentén a védett geológiai feltáráshoz. Megmutattuk nekik az egyik ammoniteszt. Tóni úgy tudta ezt szemrevételezni, hogy a kezével kitapogatta a lenyomat körvonalait. Nagyon tetszett neki a lelet mérete.

DSCF2624

Haladunk lefelé az árok mentén

DSCF2626

Pózolj ikerfákkal

DSCF2628

Szakmai megbeszélés a magazin stábjával

DSCF2633

Ammonitesz

DSCF2635

Tóni a feltáráson

Innen átsétáltunk a következő pecsételőhelyig, a Kisgyónba. Itt felvetettem, hogy a helyi pizzéria szokott ide kiszállítani: ennek Laci nagyon megörült, elmondása szerint napok óta motoszkált benne a gondolat, hogy valami jó pizzát kéne ennie. Kóla, alkoholmentes sör és hamburgerek is érkeztek Ricsó barátom közreműködésével, akiről a túratársak addigra már hallottak sok mindent, lévén útközben a gombák is szóba kerültek. Ha pedig gombák, akkor Ricsó megkerülhetetlen téma. 🙂

Ebéd után (jó másfél órát elszöszöltünk itt) megkezdődött a kapaszkodás a Mellár felé. A túra második fele várt ránk.

DSCF2639

Nekieredtünk

DSCF2647

Tóni szerelvényt igazít. Teljesen önálló volt ebben is.

DSCF2648

Az ott messze már a Vértes. Holnap Csókakőig fognak menni

DSCF2651

Laci szónokol nekünk, csak hogy jól érezzük magunkat 🙂

Képernyőkép

Ennyit mentünk. A teljes táv 24,8 km lett, a mozgással eltöltött idő 5:59 h, az átlagsebesség 3,96 km/h. Egy Teljesen Átlagos Vadtulok, akarom mondani: Túra 🙂

A Burok tetején elterülő fenyves-dzsindzsás kanyargós leküzdése után a széles szekérúton érkeztünk be Bakonykútiba, ahol egy teljes tévéstáb és Miklósa Erika fogadott. Azt tudtam a hölgyről, hogy itt lakik, és amikor nem itt van, akkor operákat énekel, de az most derült ki számomra, hogy nemcsak ő maga is foglalkozik látássérült sportolok aktív támogatásával, de Kabóca haverommal igen régi barátok. Az érkezési ceremónia lezajlása után koldultam Erikától egy kulacs vizet, aztán elbúcsúztunk a csapattól, további jó mulatást kívánva a maradék cirka 750 kilométerre. 🙂 Vándorral lesétáltunk a száz méterre lévő buszmegállóba, ahova hamarosan Andrea és Zsolti futott be a kocsinkkal, hogy hazafuvarozzanak minket.

A nap elképesztően jól sikerült, az útálatos kánikulát teljesen elfeledtette a társaság és az élmény, hogy egy látássérült túrázónak segíthetünk. A navigációt – ami nem is volt olyan bonyolult, mint ahogy azt vártam – felváltva végeztük. Tóni és Laci között a két hete tartó közös gyaloglás már összehozott egy elképesztően komoly szintű kapcsolatot, nagyon jó volt hallgatni, ahogy Laci Tónit irányítja. Megjegyzem Tóni sokkal stabilabban közlekedik a normál utakon, mint hittük, itt szintre észre sem venni, hogy ő nem lát, sőt, nagyon könnyen meg is feledkezik róla az ember. Sztoikus nyugalommal veszi tudomásul a betegségét, és egyáltalán nem panaszkodik, nem sajnáltatja magát; egy erős lelkű, komoly embert ismertem meg benne. Korban majdnem egyidősek vagyunk (egy év van köztünk), mentalitásban meg nagyon hasonlók, így remekül elvoltunk egymással. Ha a sorsa ismét errefelé vezérli majd valamikor őt, biztos, hogy találkozunk még.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.