Lebegés

A Facebook egyik bushcraftos csoportjában került szóba, harapózott el és tett bogarat a fülembe a téma: függőágy. Több olyan vélemény, leírás is volt, hogy aki egyszer kipróbálja, az azonnal beleszeret. Nos, hát én se akarok kimaradni semmiből, ha jó, ha rossz: kerestem egy olcsóbb, de már használható verziót a neten, és megrendeltem ezt. Aztán egy nappal később, az izgatott várakozás közben rájöttem, hogy kellenek hozzá még különböző alkatrészek is, hogy ki tudjam feszíteni a függőágyat az erdőben, ezért utánrendeltem némi kötelet és pár karabinert. (Ugyan vannak itthon karabinereink, de némelyik szerintem idősebb, mint én, és ezer éve nem használtuk őket, úgyhogy inkább nem kockáztatnék.)

A cucc megjött, és egyből felkerült itthon a lépcsőváz és bordásfal közé, egy gyors szemrevételezésre.

DSCF2755

Csomag

DSCF2757

Tartalom

DSCF2758

Ajándék is jött 🙂

DSCF2763

Zsolt tesztel. Nagyon bejött neki.

Természetesen nem volt kétséges, hogy nekem ma ki kell mennem az erdőbe tesztelni a cuccot. Telefonáltam a körzetvezető testvérnek kerületvezető vadásznak, hogy problémás-e ma a Csiklingvár, van-e tilalom az idény miatt. Tamás elmondta, hogy no problem, a bérlő ma nem megy, tilalom nincs, különben is az a rész még a Kéktúra gerinchez tartozik, ami tilalom idején is járható. Cserébe megígértem, hogy ha netán bőgést hallok, azonnal szólok neki.

Asszony hazaért, gyerek eligazítva, zsák összepakolva. Eredetileg arra gondoltam, hogy kerékpárral megyek ki; de aztán arra gondoltam, hogy ha a függőágy mégsem válik be, akkor rosszkedvű leszek, és minél hamarabb haza akarok jönni, valószínűleg még az éjjel. Úgyhogy mégiscsak kocsival mentem ki a Hamuházhoz, és onnan félelmet nem ismerve begyalogoltam azon a kétszáz méteren a várhoz. 😀

A szokott sátorhelyen létesítettem a tábort, csak ugye most nem a földön, hanem a levegőben.

DSCF2765

Itt szoktam földön. Most itt fogok lebegni.

DSCF2766

Íme.

DSCF2767

Első körben alacsonyra sikerült tenni, amint beleültem, elterült az egész a földön. Úgyhogy feljebb húztam az egész hóbelevancot.

DSCF2769

Ponyvát rá. Bár nem nézett ki az eső, azért fő biztonság.

DSCF2770

Korrekt.

DSCF2771

“Elbírja ez, elbírja…” Az ágy teherbírása 150 kg.

DSCF2774

Háromláb a zsáknak. Az ágyban fekve pont kézre eső magasságba került a cucc.

A tábor kiépítése után maradt még bő másfél órám sötétedésig. Felmásztam a várba, és ott egy travizható hármas facsoportra, hátha megint jön a szokásos vaddisznócsalád; gondoltam igen macsó felvételeket lehetne lőni róluk, ahogy alattam két méterre trappolnak el a szóró irányába. Ültem ott jó egy órát, már majdnem teljesen lement a nap, de nem jöttek. A fény már nagyon kevés lett volna a gépnek, így lemásztam, és visszamentem a táborba. Amint nekiültem teát főzni, máris hallottam, ahogy a nem annyira fotogén disznók csörtetnek a dombon a szóró felé… :/

DSCF2775

Kupleráj

DSCF2778

Tea lesz

DSCF2784

Ott majd elnyugodok

DSCF2786

Felfelé menet 🙂

És lőn setét, összekaptam magam, hogy befeküdjek az új lakosztályomba.

Konklúziók, reggel

Hogy az újdonság varázsa, vagy a délután megivott nescafé miatt (nem szoktam délután kávézni semmilyen formában), de éjfélig nem tudtam elaludni. Az ágyban fekve hamar rájöttem, hogy olvasni csak hanyatt fekve tudok benne. Az is látszott, hogy – amint azt egy kollega előre jelezte – a szúnyogháló, bármit csinálsz is, belelóg az arcodba. Drágább és komolyabb ágyakon a szúnyogháló vagy merevítős, vagy külön feszíthető a négy sarkánál fogva, hogy nagyobb belső teret biztosítson. Igazság szerint ennek az ágynak is nagyon nagy a belső tere, de ez csak akkor látszik, ha az ember a két kis kezével széttárja a hálót. A belógás nem zavaró, csak esetleg klausztrofóbiásokat érinthet kissé kellemetlenül.

A szúnyogháló két kis zsebe tényleg kicsi, apróságokra jó. Telefon, zsebkendő a helyén maradt. Kés, ebook reader nem. Beleférnek, de az első mozgolódásnál azonnal kiesnek.

Az isolír alattam maradt, de gyűrődött rendesen. Télen, mínuszokban ez probléma lesz. Komolyabb ágyaknál az aljzat dupla, hogy az isolírt be lehessen rakni a két réteg közé, és akkor nem mászik el az ember alól. Ez a típus szerintem inkább nyárra való, olyan plusz tíz fokig. Vagy alternatív megoldásként az isolírra fel kell rakni a megfelelő méretre hajtott mentőtakarót: ugye az is olyan, mint az izolációs fólia, csak kicsit komolyabb; a hőt ugyanúgy visszatükrözni, viszont nem olyan sérülékeny és nem zörög. Ezt majd a következő alkalommal ki is fogom próbálni.

Hason nem lehet ebben a cuccban aludni. Én főleg hason és oldalfekvésben tolom az éjszaka. Itt most háton (baromi kényelmes) és oldalfekvésben próbálkoztam, sikerrel. Az egyedüli problémát az okozta, hogy – még jó idő lévén – képtelen vagyok a hálózsákba rendesen belebújva aludni: csak takarózni szoktam vele. Így viszont a forgolódásoknál a zsák felgyűrődött köztem és a függőágy fala között, minden alkalommal vissza kellett rángatni magam köré, ami egy kicsit kényelmetlennek bizonyult és értékes perceket rabolt el a horkolásra szánt időmből. 🙂 Viszont ez csak egyedi gond, aki rendesen, rendeltetésszerűen használja a hálózsákot, annak ez nem lehet gond.

Éjfélkor elaludtam végre, és aludtam egyhuzamban reggel fél hatig, mígnem az este ivott tea és a leves jelezte, hogy távoznának. Kikászálódtam az ágyból, felhúztam az addig a háromláb ágain pihenő bakancsomat, és tettem, amit tennem kellett. Géza barátom kedvéért be is jelentkeztem a facebookon, hogy lássa, nem feledkezem meg róla az erdő közepén sem. 😀 Aztán ittam egy kávét, lebontottam a tábort, összecsomagoltam magam és irány haza.

11659352_983195535059462_8870977978864163570_n

Hajnali telefonos kép, kávéfőzés és pakolás közben

A függőágy így első körben bejött, valószínűleg rendszeresített eszköz lesz a továbbiakban. Teljesen más világ, mint a sátorozás, és tagadhatatlan hátrányai mellett jelentős előnyei is vannak: igazából ezt is rengeteg olyan helyen fel lehet telepíteni, ahol mondjuk a sátor labdába se rúg.

A kötélzettel, két karabinerrel együtt az ágy súly 1026g, ami, lássuk be, nem túl sok. Ehhez jön még a ponyva, ami csak akkor kell, ha esőt is várunk. Szóval minimalistáknak ez a felszerelés is éppúgy megfelel, mint a múlt héten tesztelt szúnyoghálósátor. Csak ez valamivel kényelmesebb, hiszen nem a kemény földön heverészünk benne, hanem lebegünk a semmiben, mint a sógunban a Lótusz Leányai.

 

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.