Szarvaskúti főpróba

Hosszas nézegetés, kóstolgatás után végre megejtettük a szarvaskúti alvást Lacilacival és Aryval, valamint a Gömbi kuttyal (nem kutya; mert ahhoz túl kicsike). Szárligetről indultunk egy ködös csütörtöki reggelen, és Csákváron végeztünk péntek délután. Az idő nagyon-nagyon optimális volt, misztikus ködben játszó fénypászmákkal, enyhe éjszakai faggyal és izzasztóan meleg emelkedőkkel.

A túra terv szerint sikerült, mindkét nap kényelmes 20 km alatt maradtunk, hogy ne kelljen rohanni, és hogy még a korai (fél ötös) sötétedés előtt végezzünk a napi penzummal. A Gerecse/Vértes továbbra is gyönyörű, az ősz a legszebb színeit prezentálta, a forrás meg épphogy csak csordogált Szarvaskúton, de sebaj, nem siettünk sehova 🙂

A kaját szokás szerint túlméreteztem (de már nem sokkal! Alakul ez). A plusz – azaz felesleges felszerelést – is sikerült leredukálni a ponyvára és a bicskafűrészre: ez a kettő volt, amit nem használtam a túra során, minden más kellett. Az M-Tramp aláöltözet felsőjében gyalogoltam első nap, nos ez részemről túrázásra nem alkalmas: melegnek meleg, de rettentő szarul szárad és penetráns szaga van, ahogy beleizzadok. Érdekes, hogy a feleannyiba kerülő decathlonos We’edze nem ilyen, az nem büdös és két perc szélben lengetés után csontszáraz, újrahasználható. M-Tramp tehát marad a gyönge, rövid téli séták felszerelése, többnapos trekkingre nem fogom használni.

Lacilaciék régen voltak nagyzsákoson, kissé megszenvedték a dolgot, de igyekeztem bölcs beszólásokkal szívni a vérüket útközben, hogy ne veszítsék el a lelkesedést 😀 Szerencsére mindig volt útközben valami érdekes vagy szép dolog, ami miatt érdemes volt tovább gyalogolniuk. Gömbi is élvezte a dolgot, és számomra szórakoztató volt megfigyelni egy ilyen apró jószágot a hideg őszi erdőben (eddig csak nagykutyásokkal jártam terepen, szobakutyosokkal nem). Ez a kicsi állat gyorsabban fárad, viszont éppolyan lelkes, mint a nagyok: ide-oda rohangál, szemmel láthatóan élvezi a sok-sok ingert.

Hazafelé Lacilaciék busza jött előbb, rá három percre jött volna az enyém, de az laza 35 percet késett. Szerencsére a buszmegállóban (és később a buszon is) akadtak csernyeiek, így nem unatkoztam ott sem.

A következő kinnalvás remélhetőleg a beszerzés alatt lévő Gelert matraccal lesz, nagyon kíváncsi vagyok a téli fagyos talaj elleni szigetelőképességére.

Képanyag itten. Minimálcuccos túra lévén csak a kicsike fényképezőt vittem, így most nem lettek szép, művészi képek.

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.