Pocokról

Óriási felháborodást váltott ki Pocok zuhanása a barlangászok körében. Akik ismerték, azok pontosan tudják, hogy mit tudott, mit csinált és értetlenül állnak a balesete előtt. Azok, akik ugyanígy ismerték, de ma is a barlangászás az életük, aljas módon megtagadják őt, mai – polkorrekt – szóval élve már a lezuhanását követő reggelen “elhatárolódtak” tőle, és azóta is jól megfontolt érdekek mentén gyalázzák őt mindenhol, minden formában.

Ki volt Pocok? Pocok egy életigenlő, laza srác volt, aki történetes barlangászott, trekkingelt, természetet védett és magashegyekbe is járt. Munkáját tekintve ipari alpinista volt, és kerékpáros futár. Raszta haja volt, és füvezett Ozorán. Szerette a sört, és szeretett mindenkit. Apja is és anyja is régi, neves barlangászok, Pocok tőlük örökölte a barlangjárás iránti vonzalmát. Fiatalon olyan dolgokat művelt, amit sokan nem mertünk, s amiért valahol éppen ezért csodáltuk őt. Például barlangtúra után Hűvösvölgyben a buszmegállóban nekiállt stoppolni, amiért kiröhögtük. Ő csak visszanevetett, és öt perc múlva azon szakadtan, agyagos bakancsosan, punk hajjal együtt lefékezett egy sportkocsi, és az öltönyös, menedzserforma ember felvette Pockot; – mi meg vártunk tovább a buszra.

Pocok ilyen volt. Laza. Merész. Fejet nem hajtó.

Ahogy teltek az évek, és elmúlt a Tauron, és mindenki szanaszét szóródott, Pocokkal lazább lett a kapcsolatom. Voltunk ugyan barlangban és sátorozni is együtt, de már sokkal, sokkal ritkábban. Aztán jött a facebook, újra megtaláltuk egymást, és ha nem is teljesen azonosnak bizonyult a világképünk, régi ismerősökként, hasonló dolgoknak hódolva napi szinten lájkolgattuk egymás dolgait. A feleségemmel – aki szintén barlangból ismerte Pockot – meg is állapítottuk, hogy a punk átalakult valami konszolidált, de a mai globalizált katyvasznak be nem hódoló hihetetlen békés, toleráns és nagyon jó emberré. Akinek felesége lett, akinek gyönyörű természetfotói kerültek fel a netre olyan helyekről, ahol nem sokan járnak, és akinek lánya fog születni hamarosan. Pocok férj lett, és apának készült.

És akkor elment még egy utolsó, mindössze két napos túrára, hogy aztán majd itthon várják Boróka születését. A Blikk a szokásos undorító, szenzációhajhász cikkében úgy állította be őt (“Mindenórás párját hagyta hátra…”), mintha magasról tett volna a feleségére és a gyermeke születésére. Ez nem igaz. Pontosan azért ilyen rövid túrára ment, mert tisztában volt vele, hogy a hónap végén jön a lánya, és hogy utána egy darabig nem fog messzire menni tőlük.

Pocok imádta a feleségét. Erről tanúskodik minden megnyilvánulása, minden fényképe Tücsökről, minden mondata, amit kimondott, amikor szóba került a család.

Aztán elment a Csengőbe, és elképesztő, végtelenül ostoba dolgot tett. leereszkedett (teljesen szabályosan) hatvan méteres mélységbe egy párkányig. A mentők megállapítása szerint az a kötél teljesen szabályosan, szakszerűen lett beszerelve. Következett volna a áthidalás, mert az ereszkedés a barlang aljáig ennek a párkánynak a túlsó végén folytatódott volna. Itt a két kötél közé egy áthidaló kötélzetet kellett volna beszerelni, de nem ezt tette. Felelőtlenségből, magabiztosságból vagy ki tudja, miért (a mentők kötélspórolásra gyanakodnak) Pocok kiszerelt a kötélről, és biztosítás nélkül indult a párkány túlsó vége felé. Útközben megcsúszott, és lezuhant. Negyven méter esés után azonnal szörnyethalt.

A médiában azonnal felröppent a szenzáció. Azért írok szenzációt, mert a világ számára Pocok most csak ennyi: egy kis színes hír, amivel sok-sok kattintást, lájkot és esetleg papír alapú eladást is lehet produkálni. Olyan emberek cikkeznek róla, akik a “barlang” szót leginkább csak a szótárból ismerik. Olyan emberek öntik magukból rosszindulatú kommentek százait, akik a fotelükben ülve élik le az életüket, és értékrendjükben ez az életmód a normalitás csúcspontja.

De ennél van sokkal rosszabb is.

Mert olyan emberek, akik – Pocok szüleit is beleértve – ismerik, ismerték őt, most következetesen és aljas módon szólnak róla. Hogy mi ennek az oka? Hát az, hogy már a barlangászás is egy iparág lett, ahol leginkább arról szól a dolog, hogy aki a föld alá akar menni, az fizessen ide is egy kicsit, meg oda is egy kicsit. Legyen MKBT-tag (miközben az MKBT-vel kapcsolatos fórumok másról sem szólnak, csak arról, hogy ez egy semmire sem jó sóhivatal); végezzen el tanfolyamokat súlyos tíz- és százezrekért; és ha mindezen túl van, még akkor is fizessen kérelmek, folyamodványok, engedélyek után. Mindeközben persze a saját bőrét viszi vásárra, mert a biztosítók extrém sportokra nem kötnek biztosítást.

Ez utóbbinak egy érdekes folyománya, csak a szemléltetés kedvéért: ha Miskolcnak csökken a vízbázisa, akkor elkezdik hajkurászni a barlangkutatókat, hogy keressenek karsztvizet. Hogy a városnak jó legyen, a barlangász ilyenkor némi kiadásokba veri magát: kifizette a kutatásvezetői tanfolyamot (előtte az alapfokút és a technikait is); fizet a kutatási engedélyért a területgazdának; megveszi magának a szükséges felszereléseket, fizeti az utazási, élelmezési költségeit, ja és közben imádkozik, hogy ne essen le, mert akkor így járt, a kutyát nem fogja érdekelni, hogy mi van vele.

Ezt a rendszer – velem, és még sokakkal együtt – Pocok elutasította. Ezért az elutasításért jár neki most a BMSz részéről a sárdobálás. A BMSz közismerten full alkoholista riasztásvezetője következetesen, gondolkodás nélkül hazudja bele a riporter arcába, hogy “tudtával Pocoknak még alapfokúja se volt”, többször elmondja, hogy mindenkiben rögzüljön, hogy “nem barlangász volt, hanem ipari alpinista”; valamint hogy “kalandturista” volt és “amatőr”. Hogy miért teszi ezt? Mert az ő érdekeik azt kívánják, hogy a szlovákok ne mérgesedjenek most fel, és kezdjenek el dacoskodni a jövőbeni barlanglátogatási engedélyek kiadásánál. Mert akkor a fizetős tanfolyamok programjából kiesnek a szlovák területen lévő zsombolyok látogatása. Mert akkor a rendszert elfogadó, engedelmesen tejelő szervezett barlangászok nem mennek oda, ahova akarnak.

Egyszerre érthető és érthetetlen a “hivatalos” hozzáállás. Gerinces módon ki kellett volna állniuk Pocok mellett, hiszen ismerték. Kevésbé gerinces, de még elfogadható lett volna az is, ha mondjuk a gyászra hivatkozva azt mondják, hogy egyelőre nem nyilatkoznak az ügyben, később meg majd úgyis elsikkad, ha lecsengett a szenzáció. De minden alkalmat megragadva, melldöngetve gyalázni Pocok emlékét, azaz a szlovák hatóságok seggét nyalni, és politikailag korrektnek maradni annyira embertelen, gusztustalan húzás, amire eddig nem nagyon volt példa. Leszűrve a végső tanulságot a BMSz egyértelművé tette, hogy valakit csak akkor szeretnek és ismernek, ha pénzt hoz a házhoz. Pocok nem hozott pénzt, és volt olyan szemtelen, hogy még a halálával is potenciálisan keresztbe tesz nekik: mert mi lesz, ha a szlovákok most morcosak lesznek… Valószínűleg össze fog dőlni a világ, vagy ilyesmi.

Konkrétan az eddig elhangzott hazugságokról:

  • Pocoknak volt alapfokúja. Az emlegetett T1 vagy T2 vizsgát már nem tudom (hallomásból tudom csak, hogy volt neki), de a TUDÁSA megvolt. A Kecske-hegyi kőfejtőben többek közt ő és Loui nevű társunk mutatta meg nekem a kötélhíd kiépítését és a kötélről való mentést. Ezeket a technikai tanfolyamon oktatják, nem az alapfokún. (Nekem csak alapfokú van.)
  • Pocok nem azért zuhant le, mert nem tudott. Pocok egy őrületes, megmagyarázhatatlan felelőtlenség miatt zuhant le, egy olyan hiba miatt, amit olyan ember is elkövethetett volna, akinek ötven oklevele van ötven eredményes tanfolyamról.
  • Pocok hobbija és munkája révén több időt töltött kötélen, vertikálisan közlekedve, mint némelyik róla nyilatkozgató ember.A gyakorlottsága tehát eléggé megkérdőjelezhetetlen. (Éppen emiatt vagyunk kiakadva, hogy miképpen csinálhatott ekkora baromságot, hogy leakasztja magát a kötélről; de a dolog lényege, hogy ez nem azért történt, mert esetleg nem végzett el fizetős T1 tanfolyamot…)
  • Pocok nem “kalandturista” volt, bármennyire is annak akarják beállítani. Pocok képes volt hetekre eltűnni az Alpokban vagy a Magas-Tátrában, kedve szerint magashegymászóként vagy barlangászként. Mert mindkét témakörhöz értett, mindkét fajta mászáshoz megvolt a felszerelése, képessége. (A képesítése egyelőre vita tárgya, de a BMSz infója szerint lehetséges, hogy az 1998-as nagy megreformálás előtt vizsgázott le, ezért nem szerepel a mai nyilvántartásokban; akik ugyanis az új rendszer bevezetése előtt vizsgáztak, azok olyanok, mintha nem is vizsgáztak volna.)

Látszik tehát, miért háborgunk sokan. Pocok lejáratása zajlik jól megfontolt anyagi és politikai érdekek miatt. Aki pedig ilyet csinál, az az én szememben nem annyira ember, akárhogy magyarázza is a bizonyítványát.

Nem tudom, mi lesz az ügy vége, de az már most biztos, hogy sok-sok barlangász szemében az MKBT most ásta el magát véglegesen, a BMSz meg kiállított magáról egy olyan bizonyítványt, aminek ugyan a szakmaiságukhoz semmi köze, de az emberségükhöz nagyon is. A legkevesebb, amit személy szerint tehetek az az, hogy az adó 1%-omat ezentúl valami gerincesebb emberek felé fogom utaltatni. A seggnyalókért ugyanis kurvára nem vagyok oda.

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.