Vértesi rókagombavadász

Csákvár, Gánt, pusztavám, Mór környékét már elég jól bejártam, de azért vannak még olyan útvonalak, amikhez oda se szagoltam eddig, vagy csak annyira régen mászkáltam rajtuk, hogy már nem is emlékszem… Ilyen a Gánt-Bányatelep környéki Sárga, amin utoljára valamikor 18-19 évesen, Tibi cimborámmal kutyagoltam egy vad, havas téli éjszakán… és azóta sem.

Most megint széttologattam a munkákat, szabaddá téve a hétfőt és a kedd délelőttöt: mostanában jobban szeretek hétköznap túrázni, amikor nem kell annyi hétvégi turistára számítani az erdőben, hanem javarészt magamban lehetek. Hétfőn reggel felkaptam hát a Pápa-Budapest járatra, és 09:10-kor már a csákvári állomáson igazgattam a felszerelést, és vágtam neki az útnak.

DSCF1284

Malackrumpli. Abálva kérném! 🙂

DSCF1287

A turistaszállás egyik ablaka mögött

DSCF1288

Kiértem Csákvárról

DSCF1292

Végre befordult a Sárga az erdőbe a betonról

DSCF1294

Találkozik a Zöld és a Sárga

DSCF1295

Én meg erre megyek

DSCF1297

A Vértesi-fennsíkra érve. Itt egy kicsit csöpörögni kezdett, de csak ijesztgetés volt

DSCF1302

Ez már a volt bauxitbányák környéke

DSCF1303

Lacccciii… 😀

DSCF1305

Mindjárt elérem a Bányatelepet

DSCF1306

A tanösvénnyé és szabadtéri múzeummá alakított egykori fejtő. A Sárga megkerüli

A műútról is jól látható, népszerű, hatalmas külszíni fejtés előtti padokon tízóraiztam némi magvakat és egy pezsgőtablettát. Az út első negyedét le is tudtam, 8,65 km-et tettem meg két és fél órai sétálgatással.

A kajálás-piálás után nekivágtam a következő etapnak, amit a már jól ismert Géza-pihenőhöz terveztem. Úgy véltem, délután négy óráig biztosan odaérek, még kényelmesen sétálgatva is.

DSCF1309

A fejtő háta mögött kanyarodik fel a Sárga a Bagoly-hegyre

DSCF1311

Az emelkedők tetején, pár szarvason túl egy képesfára leltem

DSCF1313

Majd kicsivel odébb, egy jelzetlen útra térve a Somfa-völgyben egy aknagránát végére…

DSCF1315

…még odébb, közel a Géza-pihenőhöz némi laska is akadt. Mivel rengeteg élelem volt nálam, nem szedtem le

A Géza-pihenőhöz vezető 8 km-et megint csak két és fél óra alatt lesétáltam, délután kettő előtt pár perccel érkeztem meg. Itt ebédeltem némi kenyeret kolbásszal, és megittam a maradék vizet. Innen a harmadik etap már az utolsó volt a mai napra, és rövidebb, mint a többi, a végén pedig forrás. Útközben nem nagyon szoktam inni, csak ha pihenek, pihenőt meg mára már nem terveztem. A forrás miatt így pont elég volt egy liter víz a teljes útra, nem kellett sokat cipelni.

A Géza-pihenőhöz egyébként nem a jelzett úton jöttem (a Sárga amúgy sem ide jön, hanem becsatlakozik a Kékbe, és azon lehet idetévelyegni), hanem az új Kékkel párhuzamos jelzetlen gerincúton, amit már régóta fel akartam deríteni, hogy milyen lehet kerékpáros szempontból. Az út gyönyörű, de nem trekking kerékpárnak való, inkább montinak.

A Gézától jó 15 perc pihengetés után indultam a tervezett táborhely felé.

DSCF1317

A Bükkös északi oldalában nem lett szebb tavaly óta a tarvágás. Bár legalább a fákat összeszedték…

DSCF1320

Vissza az erdőbe

DSCF1322

Az eredetileg, otthon kinézett egyik jelzetlen úton egy Landcruiser parkolt, a vadász nyilván felült lesre, így másik úton mentem tovább. És ismét a környék leghülyébb nevű tisztására értem…

DSCF1324

Nem mai tábla a KDP mentén

DSCF1328

Némi jelzetlen utakon való nézelődés után elértem a táborhelyet pár perccel négy óra előtt. Újabb 6,21 km leküzdve

DSCF1329

A vár egykori kinézete

DSCF1331

És az uradalma

DSCF1335

Gyári bushcraft menedék 😀

DSCF1336

Az út felőli oldala letakarva, hogy legalább arra ne rikítson

DSCF1338

Készül a vacsora. Kétféle szalonna, hagyma, kolbász és főtt rizs

A forrásból friss vizet töltöttem, aztán felvertem a sátrat, megfőztem a vacsorát, és este hatig elmélázgattam a várrom alatt. Aztán – jobb dolgom nem lévén – befeküdtem a sátorba olvasni és facebookozni. Megbeszéltük Andreával a napi dolgokat, írogattam az otthon punnyadó ismerősöknek, elvoltam.

Fél nyolc körül két gímszarvas érkezett a forráshoz. Ittak, rágcsálták a fiatal fatörzseket, és néha oda-odabólintottak egymásnak. Úgy tűnt, játszanak egymással. Aztán a telefonom csipogott (SMS jött), a szarvasok kiböktek, és elrohantak.

Nyolc körül egy termetes róka érkezett. Őkelme komótosan körbeszaglászott minden padot, asztalt, tűzhelyet, forrást, szemetest. Az egyik tűzrakóhely két méterre volt a sátortól, ott leült és nézte a sátrat. Kicipzáraztam a bejáratot, telibe világítottam a rókát, és udvariasan rászóltam (mitnézelbazzeg?). A róka kettőt pislantott, de nem mozdult. Rápijjogtam: semmi. Nem volt veszett, de úgy tűnt, teljesen hozzá van szokva az emberhez. Amikor úgy vélte, ebből elég, akkor felkerekedett. Biztos ami biztos alapon még egyszer körbeszaladt mindent, aztán angolosan távozott arra, amerről jött.

Az éjszaka nyugodtan telt, jót aludtam. Volt némi zörgés éjjel, de semmi nem jött annyira közel, mint a bolond róka.

Másnap reggel hatkor ébredtem, nescafe, reggeli, csomagolás. Úgy terveztem, hogy a GPS-re bízom az út tervezését, hogy legyen benne felfedezés is. Mórra már mentem be innen jelzett utakon, a GPS viszont nem csak azon tervez, így tuti láthatok menet közben új dolgokat. És így is lőn.

DSCF1343

Reggel, pakolás előtt

DSCF1345

A várrom is megmaradt az éjjel, nem omlott tovább…

DSCF1347

Az ALTO bepakolva. Mehetünk.

DSCF1348

Irány – a Pirosról letérve – a jelzetlen út Mór felé

DSCF1355

…de aztán vissza a Pirosra

DSCF1359

Arra most nem. Majd egyszer…

DSCF1361

Honvédsír a tó előtt

DSCF1364

Ez meg mi lehet? Ha belemész, kurvára nedves leszel…?

DSCF1366

Bányató, az már szentigaz

DSCF1370

Festékgyári-tó a becsületes neve

DSCF1374

Szép, mint egy tó 😀

A tó felé menő jelzetlen, alig járható ösvény jókora darabot rövidít a jelzett úton (amin már jártam tavaly), és persze ez újdonság volt számomra, itt a tónál még nem jártam. A Jáger-akasztó fenyveseit leküzdve jutottam vissza a széles makadámra, ami a Mézecskalácsházig, majd a Vértesi Natúrpark üdülőjéig vezet. Innentől már végig jelzett úton haladtam.

DSCF1376

Tuskógombák a Jáger-akasztó oldalában

DSCF1378

A Mézeskalácsház

DSCF1379

…amit elleptek a katicák

DSCF1380

Van rendes ősmagyar katica

DSCF1381

…és migránskatica is 😀

DSCF1382

Itt márpedig ertéellkettő lesz… 😀

DSCF1383

Az üdülő, full felújítva

DSCF1384

Elég szép lett

DSCF1386

Védőszent az erdőben

DSCF1388

Manual a védőszenthez

DSCF1389

Van vízvételi lehetőség itt is, padokkal, kis tóval

DSCF1390

Aztán irány fel a Kék Kereszten a Katona-vágáshoz

DSCF1395

Bear Grylls was here. Vagy valamelyik bushcraftos kollega. Esetleg lumberszexuális városiak 😀

DSCF1396

Feltűnt Mór, a mai végcél

A Katona-vágásnál tökéletes térerő volt, elegendő ahhoz is, hogy megnézzem a buszmenetrendet. Kisült, hogy 10:25-kor megy egy busz Csernyére; innen már csak négy kilométert kellett mennem a buszmegállóig, és pont egy órám volt hátra a busz indulásáig. A normál gyalogos turista sebessége 4 km/h, nagyzsákkal ez általában 3 km/h, de innentől már végig lejt az út (itt mászik le az ember a Vértesből a Móri-medencébe), így tudtam, hogy nagy lendületet véve simán elérhető az a busz. Nekieredtem hát a lefelé rohanásnak, és egészen az út feléig, Mór határáig jutottam, ahol is egy idős úgy a feleségével épp elindult lefelé a szőlőhegyről kocsival; mellémérve megkérdezték, hogy elvigyenek-e. Mivel már beleéltem magam, hogy a fél tizenegyes busszal én hazamegyek, elfogadtam a segítséget. A házaspár a temetőbe igyekezett, így egészen az új buszvégállomásig vittek, még maradt is fél órám a szerelvényigazításra, pihenésre. Ezen a napon így csak cirka 9,52 km-et mentem, de ez a nap már úgyis csak a hazamenetelről szólt.

A busz jött, és hazavitt.

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.