Az év utolsó dala

Az elején még úgy volt, hogy soha nem lesz vége
Egy napon azt ígérted, hogy örökre maradsz
Most sötét lepel borult rá a fénylő égre
És itt lent nem találunk kiutat a sötétből

A napok múlásával fakultak a tervek
Régi álmok tűntek el, újabbak születtek
Akármit csináltuk az évek csak peregtek
De sohasem fogytunk ki az áldott reményből

Most némán nézel ránk
és hiába nyúlunk érted
már nem jöhetsz hozzánk
Most némán nézel ránk
és hiába gyújtunk lángot
sötétség ölel át

Másik világba léptél, egy üres ágyat hagytál
és nyomot bennünk mélyen, mert nem hiába éltél
Másik világba léptél és egy szép napon majd
neked lesz ott minden, minden, amit kértél

Az elején még úgy volt, hogy soha nem lesz vége
De az évek múlásával a végén belefáradsz
A színek temetője a napok szürkesége
egy új ígéret csábít el és tovább nem maradsz

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.