Laskaséta

Most, hogy így minden összejött (estére közelgő szar idő; sikerült apósomnak lepasszolnom a lányát egy napra; Zsolti is könyörgött, hogy ne kelljen már mindkét nap a hétvégén a gépe előtt ülnie), beadtam a derekamat, és elvittem a fiam és a magam testét Szárligetre, hogy megmutassam Zsoltinak a Zuppa-tetőt, mint helyi nevezetességet.
Ezúttal a vasútállomástól a Kéken indultunk, majd Nagyegyházánál rátértünk a Kék Háromszög jelzésre, hogy a meglehetősen rövidke (cirka 9km) sétában azért legyen némi emelkedő. Az ebédet a tetőre terveztük, közvetlenül a csúcs-csoki elé; ezt sikerült is véghezvinni, mert 11:49-re már ott ültünk a kereszt alatt. Sajnos az előző hétvégén valami jókedélyű, ámde faszparaszt társaság járt itt, akik fóliától kezdve a húszféle boros- és pálinkásüvegen át a különféle ételmaradékokig, és a ki tudja, mit tartalmazó papírzsebkendőkig minden szemetet szanaszét szórtak a tetőn, baromi csúf látvány volt… :/
Hazafelé pedig végre bementünk a híres csákvári cukrászdába, és megkóstoltuk az “év fagyiját”, a “Triászt”. Elképesztő minőségű és mennyiségű, fantasyba illő fagyijuk van, aki erre kolbászol, feltétlenül próbálja ki.
A “Hangistálló Sajtmegálló”-ról nem merek írni, mert még mindig reszketek, ha rágondolok, hogy mi lehet az… 🙂

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.