Megköveztük az öreget

…avagy a b̶e̶j̶r̶ú̶t̶i̶ bajóti Öreg-kőnél jártunk, egy kirándulásnak is nehezen mondható nagyon rövidke sétán.
A kiinduló- és a célpont is a számomra még mindig varázslatos elnevezésű Péliföldszenkereszt volt (Lacilaciék kedvéért: “körtúra” 🙂 ), ahol is – pünkösd lévén – nagy tömegekre számítottam vala, de két turistán kívül senkit sem láttunk. Na jó, visszafelé már áramlottak az autók, de semmi különösebb búcsújárást, ájtatosságot vagy ilyesmit nem tapasztaltunk, szimpla pirosbetűs hétfő volt, úgyhogy még kávét se kaptunk a büfében, mert nem volt ott egy árva szerzetes se.
Az Öreg-kő még mindig gyönyörű, az alatta lévő pihenő kimaradt a Nagy Kéktúrás Pénzszórásból, mert a padok a régiek, a két esőházat meg az imádság tartja úgy-ahogy össze. Legutóbb Vándor kollegával jártam erre, akkor a forrásoknál aludtunk, szakadó esőben és sötétben, így akkor nem nagyon tudtam fotózni a környéket; szerencsére most sütött a hétágrasütő, így lehetett esztergomi Bazilikát lesni jó messziről. És még kancácska is akadt hazafelé, nem is akármilyen: csillagos homlokú.

Képek:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1117735954938752.1073741941.100001070733098&type=1&l=2d385aa093

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.