Balatonkör

…és yeah, Azazellel körbetekertük a Balatont a “nyuggerbringák”-nak titulált trekkingekkel, egy mozdulattal, végigfröccsözve/sörözve/kólázva az utat, ahogy azt negyven év körüli urakhoz illik 🙂 Hajnali ötkor indultunk, és este háromnegyed tizenegyre értünk vissza (ebben 5 óra 52 perc állásidő volt, amit fényképezés, nézelődés, étteremben kajálás hozott össze). A táv 209,4 km volt, a szint 1235 m fel, 1237m le.

Screenshot at 2016-05-22 11:32:50Hihetetlen jó volt a hangulat végig, még szinte minden zárva volt, ezért sehol nem kellett tömegeket kerülgetnünk, és szabadon lehetett futni a bringautakon. Bringások már akadtak szépen, de még mindig a komfortzónánkon belül volt a létszámuk, nem zavart senki senkit. Az alvást apósom kertjében oldottuk meg sátorozással; szegények lelkesen várták, hogy visszaérkezzünk (vagy ha bajba jutunk, telefonáljunk segítségért), ezért külön köszönet a családnak, hogy így támogatták ezt a kísérletet. 🙂

Az út maga: számomra végül is nem bizonyult akkora kihívásnak, mint amilyennek látatlanban hittem. Az északi parttal kezdtünk, mondván, hogy először legyünk túl a dombokon, és hazafelé legyen könnyebb dolgunk a déli parti síksággal. A tó körüli emelkedők a nekem megszokott bakonyi emelkedőkhöz képest roppant kényelmesek, nem annyira sűrűek, meredekek és hosszúak, mint amiken itt Csernye körül tekergek. 🙂 Azazel alföldi gyerök, őt ez érzékenyebben érintette, de szerencsére olyan sűrűséggel állt meg fotózni, hogy mindig rá lehetett pihenni mindenre. 😀 Becsületére legyen mondva az is, hogy egy badacsonyi durva, meredek 20 méter kivételével mindenhol feltekert, sehol nem tolt. A déli partot jobban kultiválta, ott az is kiderült, hogy míg nekem olyan 18-20 km/h között mozog (120 km után!) a kényelmes utazósebességem, neki ugyanez olyan 22-24 km/h lenne, így hiába akart szegény gyorsabban haladni, visszafogtam kissé.

A Cube fenomenálisan teljesített, se defekt, se püspökfalat-feltörés, se váltóproblémák, semmi… Mintha nem is tettük volna bele ezeket a kilométereket. Kurva jó kis eszköz ez.

Az úton volt ezer élmény, tank, más bringások, akikkel beszélgettünk, gyermek- és fiatalkori emlékek, látképek, és vízcsappá átalakított kerékpár. Képet sajnos nem sokat csinálta, fáztam tőle, hogy a kilós nagygépet cipeljem, így csak a kormánytáska volt nálam a kis géppel, azzal meg ugye nem igazán lehet jókat lőni. Most már tudom, hogy a legközelebbi ilyen tókerülésre (Andreával is meg szeretnénk csinálni), már vinni fogom, mert elfér bőven. Ami lett kép, az itt van:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1121217977923883.1073741942.100001070733098&type=1&l=6bb4d33aea

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.